Hamsa Yoga és Életmód Központ: Ísa-upanisad

Az Ísa-upanisad címét kezdő soráról kapta. Ez szójáték, kétféleképpen is fordítható: „Az Úr ruháját hordja minden” vagy „az Úrban lakozik minden”. Bár az upanisad gyűjtemények többféle sorrendet követnek, megegyeznek abban, hogy az Ísa-upanisad áll az első helyen. Nem véletlenül, hiszen a költői szépségű mű egyben az upanisad-filozófia esszenciája.

A 4-5. és 8. versszak a Lélek fogalmát tárgyalja, az 1-2. és a 6-7. a Lélek tudásának, illetve e tudás erkölcsi vetületének problémáját, a 3. és a 9-10. pedig a tudást és a nemtudást különbözteti meg egymástól. A transzcendens tudás világon túlvivő útját leíró utolsó négy versszak lazán illeszkedik a mű szerkezetébe. Egyes tanítók úgy mondják, hogy egy régi halotti imáról szakadt le, így építették az upanisadba. E rész népszerűségét jellemzi, hogy szó szerinti formában megtaláljuk a Brihadáranyaka-upanisad ötödik fejezetében.

Az Ísa-upanisad a Jadzsurvéda egyik énekköréhez, a Vádzsaszanéji-szamhitához tartozik, így néhol Vádzsaszanéji-szamhitá-upanisad néven szerepel.

* * *

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

Béke! Béke! Béke!

1. Az Úr ruháját hordja minden, mi sereglik itt a Földön,
Azzal élj, mit rád hagyott, másnak java ne gyötörjön.

2. Száz évet élhetsz nyugodtan, ha így teszed meg dolgodat,
Másik választásod nincsen, a sors reád így nem tapad.

3. Az ördögök világait vakság és sötétség fedi,
Elhullva ide kerülnek önnön lelkük gyilkosai.

4. A mozdulatlan Egy az észt meghaladja,
az istenek sem tudják utolérni őt,
csendben állva ér utol minden futót,
Mátarisvan a vizet őbenne tartja.

5. Ő mozdulva mozdulatlan,[1] távolban van Ő és közelben,
Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen.[2]

6. Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,
minden lényben a Lelket látva többé nincs oka félni.

7. Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,
Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, homály?

8. Ő körbe kiterjed testetlen, tiszta,
világos, sebzetlen, bűn sosem éri.
Látó bölcs, magától való mindenható,
a dolgok rendjét örökre kiszabta.

9. Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók
de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.[3]

10. Mondták: máshová visz a tudás, máshová a nemtudás.
Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

11. Ki tudás és nemtudás kettősségét egyaránt tudó,
az nemtudón halált legyűrő, tudón örökkévaló.

12. Vakságba, sötétségbe buknak a nemlétnek hódolók,
de ennél is nagyobb sötétbe a létet csak kóstolók.

13. Mondták: máshová vezet a lét, és a nemlét[4] megint más.
Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

14. Aki a lét és nemlét kettősségét egyaránt tudó,
az nemlétezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló.

15. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod,
tárd fel hát előttünk, ó Púsan!
Az igazak útján járóknak megmutasd!
Púsan, Ősbölcs, Jama,
Nap, Pradzsápatinak fia!

16. Legszebb alakodban látlak meg én,
a Napban az Ember, az vagyok Én![5]
Sóhaj az örök szélbe szállj,
itteni test véges porba omolj!

17. Emlékezz művem, emlékezz a tettre!
Emlékezz művem, emlékezz a tettre!

18. Tűz, segíts meg minket jó utakkal,[6]
ösvények tudója, vigyél sikerre!
Téríts le a bűn ferde útjairól,
néked szentelődünk a legszebb szavakkal![7]

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

Béke! Béke! Béke!

[1] Vesd össze: Katha-upanisad 2.21.

[2] Vesd össze: Mundaka-upanisad 2.2.2.

[3] Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.10. Vesd össze: Talavakára-upanisad 2.1-2.

[4] Vagy: a keletkezés és az elmúlás.

[5] Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.3.6. lábjegyzet.

[6] Értsd: a halotti máglya tüze vezessen az Istenek Útjára.

[7] Az utolsó négy versszakot lásd: Brihadáranyaka-upanisad 5.15.